Focipálya

Még hétvégén készült ez a torta: egy szombat esti sportbálra rendelték.
A pálya vaníliás-klasszikus oroszkrém tölteléket rejt, amit fondanttal borítottam. A focilabdát már előre elkészítettem az időhiány és a száradás miatt. A fehér vonalakat igyekeztem méretarányosan, pontosan megjeleníteni fehér fondantcsíkkal.  Köszönet a férjemnek, mivel a kaput ő készítette fogpiszkálóból, majd együtt festettük le. És természetesen nem álltam meg, hogy ne kapjon helyet a pálya szélén egy kis fű-virág...
A fotóra már nem jutott időm, de a bálon lefotózták! A visszajelzések nagyon pozitívak voltak mind a kinézettel, mind az ízzel kapcsolatban!!

Dodi kerti tava

A kisebbik öcsém születésnapját ünnepeltük, Neki készült ez a torta. A hozzá kapcsolódó témákból tavaly már kilőttem a számitógépet, így az ősszel elkészült kerti tavat öntöttem tortába, melyen Dodi nagy lelkesedéssel segédkezett és ülönböző lényeket nevelgetett benne.
Az íze az ünnepelt kívánsága szerint csokis-kávés lett. Több helyről vettem ötleteket a megvalósításhoz a net segítségével és természetesen igyekeztem a valóságos kerti tavat is leképezni, ennek alapján lett kavicsos a tó széle. Egy táblácskát is készítettem 'Dodi' felirattal, de ez csak a gyertyával együtt az utolsó pillanatban került fel. Minden fondantból készült, kivéve a vizet jelképező kék zselatint, amellyel meg is gyűlt a bajom: többször csináltam újra, mire végre jó lett, aztán a hűtőben mégis olvadni kezdett, a széle pedig pöndörödni..., még meg kell fejtenem a titkát (bár tartok tőle, hogy a fondant volt a ludas).
Még sok mindent lehetett volna tenni hozzá, de én így is nagyjából elégedett voltam. Ami pedig a legfontosabb: az ünnepeltnek tetszett, örült neki, anyukámnak is tetszett és megdícsért és ezt a tortát nagyon-nagyon élveztem készíteni!!!
Dodi! Nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánunk Neked!!!!!!!!pusz

Mézeskalácsházikó lusta háziasszony módra...

Igen, mivel mostanában 'dolgozó nőként', kisgyermekes anyukaként...stb. időből van a legkevesebb nekem, de ennek ellenére idén is akartam készíteni a gyerekeimmel mézeskalácsházikót. A tavalyi sablonjaimat nem leltem, az idő meg...Így jött az ötlet (egy másik kipróbált, könyvből szerzett ötlet alapján), hogy fogok egy megfelelő méretű fémdobozkát, bevonom alufóliát az alja kivételével, szépen elsimogatom és szintén az alja kivételével nyújtok rá közepes vastagságú tésztát, így sütöm meg. A vékony tészta könnyen törik, a vastag pedig sülés közben "csúszik" lefele az oldaláról, ezért fontos eltalálni a megfelelő vastagságot. Amikor megsült és kihűlt, egyszerűen, de óvatosan lehúzom a ésfémdobozt és az alufóliát, ablakot-ajtót vágok rá és indulhat a díszítés a cukormázakkal, drazsékkal. A fenyőfa és az ajándékdoboz esetében 2-2 darabot használtam: 1-et félbevágtam és oldalról a közepére ragasztottam cukormázzal. És a tető? Nálunk annyiban maradt a dolog, hogy a karácsonyi történethez jobban is illik egy szerény lapostetős házikó...
Jó mézeskalácsozást!!

Rózsás torta kedvenc anyósomnak

Anyósom ma ünnepli a születésnapját, ez a torta neki készült. Belül klasszikus oroszkrém tölteléket rejt. Külön kívánság nem volt, így rózsás díszítésre gondoltam néhány zöld indával, bimbókkal, szegélyként pedig néhány levelet tettem az oldalára. Rózsakészítésben még bőven van mit fejlődnöm, remélem azért anyósomnak tetszeni fog, és örül majd neki.
Innen is kívánok Neki sok-sok boldog születésnapot!!!

A fiam szülinapja

Ruben Ferrari-versenyautója

Ruben a tortával, mellette kisebbik öcsém, Dodi

Kicsi fiam, aki a leghelyesebb, legvagányabb kicsi férfi szombaton lett három éves, ezt vasárnap délután meg is ünnepeltük! Nagyjából meg vagyok elégedve a tortával! Ami pedig még fontosabb: az ünnepelt szülinaposomnak nagyon tetszett, olyan édesen megölelt, amikor meglátta!!! Az íze amúgy túrórudis: kakaós piskóta + tejszínes-túrós krém. Eléggé féltem a versenyautó-formától, sima autót terveztem, de a férjem rábeszélt mégis erre. Jól tette és köszönet neki a segítségért, mert hogy nem csak rábeszélt, hanem a sablont ő készítette nekem és a készítés közben is segített az arányokat, méreteket kitalálni, mint a család fő ferrari-rajongója!
Az első-hátsó szárnyak, valamint a kerekek külön készültek és külön lettek leburkolva, de szintén kakaós piskótából, túrós krémből és csokis-vajas krémből állnak. A rögzítésekhez saslikpálcákat, fogpiszkálókat használtam fel. A ferrari-jelet (lovacska) szabad kézzel, ecsettel festettem, ami az én kézügyességemhez képest csoda. Az volt előttem, hogy Ruben számára azért felismerhető legyen.
A bulira már jó előre készülődtünk a gyerekekkel: helyes autós meghívót írtunk, díszes szívószálakat készítettünk, aznap pedig sok lufival kidíszitették az apjukkal az udvart a kerti partihoz. A szülinapi étkek között szerepelt: pizza és annak vega változata, babapiskóta, zserbó, "görögdinnye" (a kinézete legalábbis, amúgy kekszalapú édesség, de nagyon mutatós), citromos limonádé.
A buli jól sikerült: a gyerekek remekül szórakoztak, Ruben jól érezte magát és nagyon örült az ajándékoknak!

Ruben, nagyon sok boldog szülinapot, nagyon szeretlek kicsi fiam!!!! :-))

Dávid madárpókja

Nagy kihívás volt számomra Dávid idei szülinapja, ugyanis házi kis kedvencéről, madárpókról szeretett volna tortát. Sajnos, ahogyan sejtettem is, túl nagy falat volt ez kicsinyke tortatudományomnak... Az ízét azonban dícsérték: nagyobbik részét oroszkrémmel, kisebbiket  pedig kávés krémmel töltöttem. A pók lábai amúgy gumicukorból vannak, amibe vékony dekor drótot szúrtam merevítésként, rögzítésként. Remélem, azért picit tetszett az ünnepeltnek a pókocska, és bízom benne, hogy jövőre majd jobban megfelelek az elképzeléseknek.
Boldog 20. szülinapot Dávid!!

Körtelé

Néhány recept ötvözése + sok-sok körte = körtelé. Egyenlőre csak kísérletként csináltam (ennek ellenére szép mennyiséggel), remélhetőleg télálló, de erről később még beszámolok. Ízre szerintem fincsi lett, igazi jó minőségű gyümölcslé, tömény körte!

A fotó sajnos szokás szerint elég béna, gyerkőceim meglehetősen lefoglaltak...

A sok-sok körtémet megmostam, kivágtam a magházat, hibás részeket, apróra vágtam. Egy nagy edénybe tettem és vizet öntöttem rá, annyit, hogy ellepje, majd feltettem főni. Egész fahéjrúddal, őrölt szegfűszeggel és némi krisrálycukorral ízesítettem, ha lett volna, akkor reszelt citromhéjat és egy kevés citromlét is tettem volna bele. Amikor megfőtt, leszűrtem, a gyümölcsöt botmixerrel pépesítettem, a leszűrt lé egy részét visszaöntöttem és újraforraltam, kóstoltam. Amikor késznek ítéltem, leszűrtem, majd üvegekbe töltöttem még melegen, lezártam, majd a tartósítószert kiváltva fejre állítottam és száraz dunsztba raktam az üvegeket.



Egészségünkre!