Igen, mivel mostanában 'dolgozó nőként', kisgyermekes anyukaként...stb. időből van a legkevesebb nekem, de ennek ellenére idén is akartam készíteni a gyerekeimmel mézeskalácsházikót. A tavalyi sablonjaimat nem leltem, az idő meg...Így jött az ötlet (egy másik kipróbált, könyvből szerzett ötlet alapján), hogy fogok egy megfelelő méretű fémdobozkát, bevonom alufóliát az alja kivételével, szépen elsimogatom és szintén az alja kivételével nyújtok rá közepes vastagságú tésztát, így sütöm meg. A vékony tészta könnyen törik, a vastag pedig sülés közben "csúszik" lefele az oldaláról, ezért fontos eltalálni a megfelelő vastagságot. Amikor megsült és kihűlt, egyszerűen, de óvatosan lehúzom a ésfémdobozt és az alufóliát, ablakot-ajtót vágok rá és indulhat a díszítés a cukormázakkal, drazsékkal. A fenyőfa és az ajándékdoboz esetében 2-2 darabot használtam: 1-et félbevágtam és oldalról a közepére ragasztottam cukormázzal. És a tető? Nálunk annyiban maradt a dolog, hogy a karácsonyi történethez jobban is illik egy szerény lapostetős házikó...
Jó mézeskalácsozást!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése